Leírás
A gondolkozó embernek már az őskorban fel kellett ismernie azt, hogy az élet valódi boldogságának alapját egyedül, a szépet és a jót magában egyesítő igazság alkotja; mert minden, ami nem erre épült, előbb-utóbb összeomlik és megszégyenül. De ugyancsak tapasztalnia kellett azt is, hogy az ember, a vele született önszeretet miatt, az igazságot a másikban sokkal inkább meglátja, semmint önmagában. Vizsgálódásai rávezették őt a hasonlatosságok észrevételére, melyek a nagy természet életjelensé...
