Leírás
Búbocska tehetetlenül sírni kezdett. Utána dühöngött. Majd megint sírt egy verset, és megint dühöngött, kettőt. Miután ezt jó párszor megismételte, kijelentette, hogy az ember az ördögnél sokkal, de sokkal gonoszabb és ravaszabb. Utána leült egy fa alá, és megállapította, hogy a dolgok nem olyan egyszerűek, mintsem első látásra tűnnek. Mihamar rádöbbent: kerek e világon nincs szerencsétlenebb és magányosabb egy egyszarvú, pöttöm ördögfiókánál, és míg Kergerossz édesen aludt, finom gólyapecs...
